Új kihívások

Vannak dolgok az életben, amiket nem tudunk előre és ez így van rendjén.
Nevezhetjük sorsnak vagy a Mindenhatónak.
Ő már tudja azt, miért késztet azokra a feladatokra, amik oly erős motivációt váltanak ki belőlünk, hogy tesszük a dolgunkat, mert érezzük, hogy az a kijelölt utunk.
Nincs bennünk bizonytalanság, vezet az önmagunkba vetett hit és kitartás, a család összetartó ereje.
Látunk egy képet és ez oly erősen él bennünk, hogy szinte azt érezzük, hogy az álmunk kellős közepén vagyunk, tegnap még álmodtunk, ma pedig itt a valóság.
Ezt a folyamatot többször is átéltük a teázóban az erdő mélyén, épp ezért tudjuk, hogy ez az érzés létezik.
Az erdei teázó történetének folytatása is így történt.
Az új otthonunkat Aszófőn találtuk meg. Ez idő tájt született kis unokánk, így lett a hely neve Nagyi Kertje.
Az otthonosan berendezett teázó és fogadó részben pihenni hívjuk vendégeinket, az idő gyors múlását igyekszünk megélhetőbbé varázsolni, hagyjuk, hogy itt ne csak a test pihenjen meg hanem a lélek is.
Egy jó könyv pár gondolata, a társasjátékok a helyben készült finomságok, a kényelmes szobák, mind lehetőséget kínálnak arra, hogy valóban érzékeljék családunk gondoskodó vendégszeretetét.
A már megszokott hangulatot igyekszünk tovább fejleszteni úgy, hogy a hely vidékies varázsa, kényelme megmaradjon.
Köszönjük minden Vendégünknek a biztatást, a belénk helyezett bizalmat, hitet, ez sokszor adott erőt az elmúlt időszakban.

Ha erre járnak, térjenek be hozzánk, legyen ez a hely, találkozások, meghitt ünnepei pillanatok, pihenések otthona, ahol a ház süteményei, teái mellett mindig várja Önöket egy jó szó, egy mosoly, Családunk vendégszeretete!


Hortobágyi Ágnes

Egy álom valóra vált

Sokáig csak álom volt, amikor azonban elérkezett az idő, minden a megvalósulás útjára lépett. Október végi esős hétvégén nyitottunk.
Jól emlékszem, az Édesanyámtól tanult, bevált csoda kiflit sütöttem, magam főzte baracklekvárral töltve. A sütemény fenséges illata körbelengte az egész házat.
Nagyobb volt a lelkesedésem, mint a tudásom, de töretlenül hittem az álmomban.
Az a bizonyos hat bögre, volt indulásunk alapja, ez ma csak mosolyt csal az arcomra ha rájuk nézek. Ezek már számomra muzeális darabok. 17féle teával kezdtünk, ma ez a szám 120.
Nem volt múltunk, tradíciónk, családi tapasztalatunk, csak a hit és az a belső késztetés, hogy ezen az úton kell járnunk.
Bár a családban volt némi fenntartás, még is az első pillanattól kezdve biztattak és támogattak.
A teázó berendezése az asztalok, szekrények a Férjem keze munkáját dicsérik.
Az elképzeléseim szorgos keze munkája által testet öltöttek.
Minden bútornak, ami a berendezés részét képezi, története van. A sarokban található tükrös szekrény Nagymamám egy igen régi tálaló szekrénye volt .
A dekorációs asztal annak idején a nyári konyha fontos tartozékaként csak a munka asztalának felet meg, mert a sok lekvár, a finom vasárnapi ebéd mind-mind ezen készült.
Ma, ez az ünnep asztala, évszakonként új dekorációval! Örömmel készítek mindent, legyen az virágkötés vagy egy szépen terített asztal, amivel kifejezhetem a bennem lévő alkotóvágyat.
A mai asztalok, varrógépként funkcionáltak régen, ezeket is magunk alakítottuk át.
Egy-egy kép, gyertyatartó sokáig várt arra, hogy megtalálja mai méltó helyét, hogy otthonosabbá tegye a teázó hangulatát. A hosszú évek folyamán sokat tanultunk, tapasztaltunk, segítő kezek nyújtottak jobbot amikor szükségünk volt rá. A berendezés kialakítása mellett, igyekeztünk tea kínálatunkat is folyamatosan bővíteni, finomítani.
A teázó, mint az az évek során kiderült, többszörös cél érdekében kelt életre.
Annak idején még nem tudtam, hogy milyen fantasztikus ajándék lesz együtt dolgozni a fiaimmal, sőt látni, megtapasztalni azt, hogy minden, amit tanítottunk Neki, hogyan érik be és válik valósággá.
Ma már nem is csak a teák, hanem Gergő fiam helyben készült süteményei miatt is érkeznek a vendégek.
Néha elgondolkodom, talán ez az álom is azért vált valósággá, hogy legyen egy továbblépés számára és ezt mi szülök, láthassuk.


Hortobágyi Ágnes

Azt hiszem, sőt tudom, unokabátyám, Péter a felelős mindazért, amit elkövetek a sütemények terén.
Ő volt az, aki mikor hazajött külföldről, mindig sütött, próbálgatta a kintről hozott receptek elkészítését. A nagyimnál lakott hátul a kisházban. Sokszor, amikor mentem, már a kapuban éreztem, hogy valami finomságot süt. Többször volt, hogy együtt sütöttünk, illetve én néztem a trükköket, fortélyokat és próbáltam ellesni mindent, amit lehetett. Aztán 8 éve elkezdtem mindazt, amit láttam, tapasztaltam egyedül megvalósítani. Sikerült!
Három éve elvégeztem a Dobos curkász iskolát, ahol valószínű, a tanárnőmnek az egyik legnagyobb kihívást jelentettem, mivel mindig mentem a saját fejem után. Már akkor tudtam, mit szeretnék.
Azt szeretném, hogy az emberek finomat és a lehető legjobbat kapják. Bármikor, amikor sütéshez kezdek, az lebeg előttem, hogy "ugyanolyan jót, vagy jobbat" készítsek. Ma is ugyanolyan lelkesedéssel, szeretettel állok neki a sütemények elkészítésének, mint a legelső alkalommal.


Hortobágyi Gergely